Oszteopátia

Az oszteopátiát az amerikai Andre Taylor Still fejlesztette ki a 19. században. Az oszteopátia egy holisztikus – túlnyomórészt – gyengéd fogásokra épülő kezelési módszer. A technika első lépésként a test anatómiai struktúráinak (csontok, izmok, kötőszövet) nem megfelelő helyzetét igyekszik feltárni, valamint keresi a testen belüli kötőszöveti feszültségeket, és az idegrendszer nem megfelelő működéséhez kötődő rendellenességeket. A kezelés része a korábban feltárt, diszharmónikus helyzetben rögzült struktúráknak a kézzel való helyre állítása.

A módszer az egész szervezeten belüli egyensúly visszaállítását célozza meg, annak érdekében, hogy a testen belüli energia szabadon áramolhasson. Ezzel segíti a homeosztázis és a test öngyógyító- és önszabályozó funkcióinak helyreállítását.

Három fő területre oszlik:

CRANIOSACRALIS OSZTEOPÁTIA

A craniosacralis terápia

• a koponya,
• a gerinc csatorna és
• a keresztcsont

együttesének (az ún. craniosacralis rendszernek) a vizsgálatára és kezelésére szolgál. A craniosacralis rendszer része a központi idegrendszer is: az agy és a gerincvelő. Ezeket egy membrán rendszer veszi körül, amelyen belül az agyi-gerincvelői folyadék ritmusosan termelődik és szívódik fel, állandó nyomásváltozást okozva a membránrendszerben. A hártyarendszer ehhez egy ritmusos térfogatváltozással alkalmazkodik. Ez hozza létre az ún. craniosacrális ritmust, amit elsődleges légzésnek is neveznek, mivel igen nagy jelentőséggel bír. A statisztikák azt mutatják, hogy a testünkben jelen lévő diszfunkciók kb. 85% -a összefügg a craniosacralis diszfunkciókkal. Ebből tehát egyértelműen látszik, hogy a craniosacral terápia nemcsak a mozgásszervrendszerhez kötődő betegségek esetében, hanem számos egyéb betegség, akut és hosszú ideje fennálló fájdalom kezelésében is széleskörűen alkalmazható.

PARIETALIS OSZTEOPÁTIA

A terápia ezen formája a csontokra, a csigolyákra, az izmokra és fasciára koncentrál.

A parietalis oszteopátia magában foglalja a trigger pontok feloldására szolgáló technikákat, a szöveti feszültségekből adódó fájdalmak enyhítését célzó fascia kezeléseket, és az izometrikus torna gyakorlatokat.

VISCERÁLIS OSZTEOPÁTIA

A terápia ezen formája a

• belső szervekre
• funkciójukra és pozíciójukra
• valamint a fasciális útvonalak és anatómia struktúrák közötti kapcsolatokra összpontosít.

Fontos megemlíteni, hogy a fenti három területet csak az egyszerűség és a könnyebb átláthatóság kedvéért különítettük el így. Mindhárom módszert érdemes összekötni, és javasolt is együtt alkalmazni, annak érdekében hogy a komplex rendszerként működő testünk számára a lehető legjobb holisztikus terápiát biztosíthassuk.